Hat órás angyal por fáradt extázisában szétkapcsolt agysejtek villanásai
fekete penge erdők füstjében megfagyott félmozdulatok
lepkeszárnyakra égetett álmok könnyű tékozlása
ősi istenek dermedt tekintetétől kísért örült motyogás
elkeseredetten kapaszkodó cigarettacsikkek egy csatornanyílás rácsain
fájdalmas lassúsággal hulló koszos szürke hó
összezárt combok közé besikló kezek harisnyán keltett nehéz hangjai
alabástrom színűre keményedett vérerek
futnak szerte szét a salakossá váló beton felett
elakadt gépszerkezetként kacagó csöves
csúf varjakkal van megtömve mind a két zsebe
apró sárkányok kúsznak a bőröm alatt ahogy
egy vudu kék folyón indákból szőtt hajón ereszkedem
csodálatos szörnyeket nevel csendben a város
apró üvegcsék aljára ülepszik le a métely egyszerű hétköznapokon
ébren álmodom
végtelen sivatagok mélyén hever szögesdróttal átszőtt szívem
a magányt hol hozom hol viszem
kopott barna kofferokban
angyaltrombita magvakkal megrakott hajó süllyed a sarki tengeren
az égből néma tűz eső hull
a hold apró darabjai
a fájdalom eozin színű és rombusz alakú virágai -
lelkemre tetováltattak
12/12/16
A vers saját produktum, minden jog fenntartva!
___ Special Feature ___________________________________
___ Special Club Feature ________________________________








köszönöm szépen!
Engedélyedet szeretném kérni! A versből ezt a mondatot: "ősi istenek dermedt tekintetétől kísért örült motyogás" felhasználhatnám a Káoszisten könnyei c. regényemhez?
A főszereplő, Szethi (aki egyébként Széth egyiptomi isten) éppen egyik ismerősével vitázik, akit Sheena-nak hívnak.
- Mégis, mit képzelsz te arról, ki vagy? Hogy csak szabadon öldökölhetsz? Miért volt erre szükség? - kérdezi Sheena kiabálva, hisztérikus hangon.
- Nagyon is jól tudod, hogy ki vagyok! És nem öltem meg Petert, ha erre akarsz kilyukadni - jelentettem ki, valószínűtlenül hűvös hangon. Az arcom meg se rezzen.
- Hazudsz! - üvöltötte Sheena.
- Nem hazudok. Ha én okoztam volna a halálát, szerinted bevállaltam volna ilyen őrült kalandot érte? És nagyonis jól tudod, hogy a nevem kötelez! Én is szeretném tudni, te hogyan gondolod, ki vagyok én, minek látsz most? - emeltem fel kicsit ingerülten a hangomat. Sheena habozni látszott.
- Megmondom én, ha annyira akarod, hogy mi vagy te... - kezdte suttogva - Te egy elmebeteg vagy... A szavaid... Ősi istenek dermedt tekintetétől kísért őrült motyogás. A tetteid.... Irracionális, és csapongó, mint a szél kedélyére bízott iratkupac... A szemeid... Mint egy szikla, egy darab szürke kavics, ami hatalmas szikrákat hány viharok idején... Ez vagy te... Egy elmeháborodott. És azt hiszem, én is az vagyok, hogy hittem neked! - kiáltotta végül Sheena és kifutott a kórteremből.
Na kb. így gondoltam. A párbeszédnek jelentősége van, utal Széth három fontos feladatára: a szavakkal a káoszra, az iratokkal szélre és a szikrázó villámokkal a viharra. Mindháromnak kimondott jelentősége lesz a regényben.
regényed fültörténete publikus egyébként?
Holnap lepötyögöm azt is