Vers 34

Ismert elkövető:

Végtelen álmot alszok
mint a fóliába tekert halottak
kopasz fák alá kapart gödörben
kötélre kötve tavak mélyén
múlt századi bőröndökben padláson ülve
a poros csendben

Autók koszos csomagtartójában hánykolódok
és szőnyegbe tekerve hagyom el
a kihűlt kertes otthonokat
vérem padló mélyedésekbe
és vastag szövésű szőnyegekbe
húzódik

félig üres poharam már
mindig úgy marad

Hazaérve villanyt kapcsolva hirtelen
hűtőházakba bezárva
hidakról vadul leugratva
nehéz mérgektől sóhajtva nagyot
kedvenc székemben aludva el

leszúr, megfojt s megöl

a szerelem.

15/05/23


A vers saját produktum, minden jog fenntartva!