Vers

2 min read

Deviation Actions

Ephynephryn's avatar
By
Published:
1K Views
Álmaim üres tükrébe bámulok:

Meredt idegesen rángatózó nejlon szatyor tánca a szélben
kopott újságpapír elsüllyedve a földben
csak félig megemésztett
ezer láb taposta elnyűtt beton
rozsdás festékű kerítés rohanja körbe a házakat
üres bábok ülnek odabent kifogyott már belőlük az anyag
nyikorgós szekrényem minden fiókjában hiábavaló álmok -
várják a szabadulást kék könnycseppekbe zárva az igazat
talán ébren vagyok ha bennem meg csak folyton hamu eső hull

kopott házfalakon vergődik a gyenge napfelkelte utáni fény
ronda madarak nem énekelnek a villanydrótokon
üres kutyaólban terpeszkedik szét a sötétség
lehunyom szemem hisz fekete csillagokkal jön az éjszaka
valaki a távolban suttog régi éneket
a semmi rajtam keresztül végtelen távlatokba mereng
s a világ
megint csak fakóbb lett

12/09/20


A vers saját produktum, minden jog fenntartva!


:bulletblue: Music: ephynephryn.deviantart.com/jou…
:bulletblue: Clubz: ephynephryn.deviantart.com/jou…



___ Special Club Feature ________________________________

:iconmaximumweird: :meditation:  :iconminimalspace:
© 2012 - 2024 Ephynephryn
Comments11
Join the community to add your comment. Already a deviant? Log In
Alkonybestia's avatar
Pár napja nekem is kissé megfakult az élet és tegnap ráadást is kaptam, szóval nagyon passzol a jelenlegi hangulatomhoz ez a versed. Gyönyörű és melankolikus, mint mindig. :)