Vers 31

Csak még jobban szeretlek:

Magamban altatom halálom
csontos fejét simogatva
szedálom s fák tetején
alszom hogy hajnalvirágot
lopva szívem helyére tegyek
összetört csillagködbe
lövöm fel lelkemet
lyukas tenyerembe
tengernyi sötétséget
lebegtetek
de keskeny sóhajokba
nehéz csókjaid nem rejthetem

próbálom lehunyni szemem
felejteni a végtelen
időbe veszett
pillanatot mikor
pillantásod
felgyújtotta szívemet
hogy azóta fáj
s azóta ég
azóta helyem nem lelem
és ha kell meghalok
de nélküled nem létezem

14/10/30


A vers saját produktum, minden jog fenntartva!

translater: www.webforditas.hu/?show=textT…