Vers 30

Végmerengés:

Csak az óra jár ahogy rettentő
álmát alussza mögöttem a sötétség
csak rád gondolok mint amikor arra
milyen mély a szakadék

benned

s én bele estem
alján heverek összetörve s szívem
virágok lyuggatják át ahogy
keresztül nőnek rajtam
s bennem

a sötét nap felé

melybe nem repültem
hanem zuhantam felé
míg valahol lelkem
őszi temetőben
lett szerelmes a halálba
olyan gyengéden imádva
a csontos ajkain függő igét:

álmom örök

14/09/16


A vers saját produktum, minden jog fenntartva!

translater: www.webforditas.hu/?show=textT…